A fordulópont 1. rész
Hamarosan megérkezünk a szállásunkra, bár igazából nem fáradtam el a mai napon, sok érdekes dolgot láttam és tanultam, a többiekkel ellentétben engem érdekelnek a múzeumok kiállításai és más látványosság is. Mások lehet hogy utálják, de én nem, valószínűleg ezért is ülök egyedül a buszon és az iskolában sincs padtársam, és barátaim. Meggyőztem magam, hogy egyedül érzem magam jól, már rég megbarátkoztam a helyzetemmel, hogy mindent egyedül oldok meg, hát ez van ha valaki nehezen barátkozik, ez vagyok én, egy fiatal lány, aki teljesen bezárkózott saját világába. Nem is vagyok valami szép, akiért úgy omlanának a fiúk, igazából szóba se állnak velem és még szemüveget is kell hordanom, mert anélkül nem látok valami jól. Már mindenki az osztályból elkönyvelte, hogy én ilyen vagyok.
A tanárok már a szállás recepcióján intézkednek, míg kikeressük a cuccainkat a buszból. Nincs sok cuccom, csak pár napos a tanulmányi kirándulás és az első nap el is telt már. A busz majdnem tele volt, pedig mi az osztályban nagyon kevesen vagyunk, de az ofők kitalálták, hogy a három szak együtt megy kirándulni. Csak lányos szakok és irtó neveletlenek, csak pár percig kellett volna normálisan viselkedni, mindig van egy hangadó vagy egy falka vezér, aki kezdi a balhét, utána már a többiek mennek utána. Mikor a tanárok visszaértek már kész káosz volt.
– Amanda! Azonnal fejezd be! – ordított az egyik tanár.
Már a keresztnevéről tudtam, hogy kiről van szó, az egyik klikk vezetőjéről, mindig valami hülyeségen törte a fejét, a többiek meg követték, bizonyára most is valami ilyesmi történt, nehezen viselte, ha nem ő van a középpontban. Szerintem csak unaloműzésként viselkedett így, mert kitűnő tanuló volt, vagyis az lett volna, ha nem kap magatartásból rossz jegyeket. Ezek mellett még nagyon csinos is volt, bármelyik fiút megszerezhette, akit akart és élt is az adottságával, ezért is hívták a háta mögött az iskola ribancának. A körein belül, sokat hangoztatta, hogy ő már mennyi fiúval volt együtt, vagy csak a rossz szájak terjesztették róla.
– Azonnal gyere ide mellém! – kiabált tovább valamelyik tanár.
Hamarosan csend lett, valamelyik tanár elmondta, hogy mindenki válasszon magának egy párt, ugyanis két ágyasok a szobák. Az ofőnk kiosztotta a pároknak a kulcsokat, mikor már fogytak a párok, már jól láttam Amandát, az ofője nem engedte el maga mellől, mikor próbált lelépni, a tanára megint rászólt:
– Te itt maradsz!
– Na, de Kareszbá! Szeretnék menni a szobámba!
– Nem! Mindjárt kitalálok neked valami jó büntetést!
– Büntetést? Na, de Kareszbá, nem csináltam semmi rosszat, ez igazságtalan!
– Amanda! Te mindig valami rosszban sántikálsz! Te és a barátnőid mindig tilosban jártok. Ez az! Leválasztalak a falkáról, én keresek neked szobatársat, és a legtávolabb kerülsz tőlük, hátha így lesz egy nyugodt éjszakánk. Meg is van! Hé Te, a fekete szemüvegben, gyere csak ide!
Na, ez voltam én, egy annyira jelentéktelen kis alak, akinek még a nevét se tudják a tanárok.
– Ne már! – tiltakozott Amanda – Pont a depis csajt?!?
– Csend legyen! – szólt rá újra az ofője – Hátha ragad rád valami a szótlanságából, úgyis olyan sokat beszélsz, hogy már kezd nagyon elegem lenni belőled!
Az ofőnk kezembe nyomja a kulcsot, amit Amanda ki is kap a kezemből és elindul a szobánk felé. Én csak követtem, még a számot se láttam a kulcson. Úgy siet végig a folyosó, mintha valami halaszthatatlan dolga lenne. Húzta maga után a nagy bőröndjét, atya világ, mi a fenének hozott magával ennyi ruhát ilyen rövid időre. Ahogy beérünk a szobába, előkap egy törölközőt és elsiet fürödni. Nekem maradt időm, jól átnézni a szobát. Nem túl nagy, de szépen berendezett. Franciaágyas az elrendezés, gondoltam széthúzom az ágyakat, míg ő fürdik. Ahogy megfogom az ágy szélét, megszületik bennem a felismerés, hogy ez nem olyan fajta amit szét lehet húzni, sőt még takaróból is csak egy van, az viszont jó nagy. Ha ezt megtudja Amanda, akkor én biztosan a földön alszom. Gyorsan végez a fürdéssel és egy szál törölközőben jön ki.
– Figyu csak! Ugye nem haragudtál meg a „depis csaj” megszólításom miatt?! Tündi a rendes neved igaz?
Teljesen meg vagyok lepődve, mitha a fürdőben hagyta volna a faragatlan modorát.
– Igen, jól tudod, te meg Amanda vagy, téged mindenki ismer, az viszont fura, hogy te tudod a nevemet.
– Pedig tudom! – szólt kedvesen. Nem vagyok én olyan rossz, mint amilyennek látszom, csak a tanároknak el ne mondd ezt, oké?
– Rendben, de van egy rossz hírem. Egy ágyon kell osztoznunk, ugyanis ez franciaágy.
– Engem nem zavar! – vonta meg a vállát, majd az órájára néz – már ennyi az idő, baszki sietnem kell!
– Sietned kell aludni?
– Te naiv kis csaj! – nevette el magát – Aludni? Ilyenkor? Bulizni! Most kezdődik csak a nap!
– De hát világosan megmondták, hogy takarodó van.
– Baromi mód nem érdekel, már megbeszéltük a csajokkal, hogy kiszökünk! – ezzel ledobta a törölközőjét a földre és anyaszült meztelenül kutatott a bőröndjében.
Teljesen zavarban vagyok, hogy így látom fedetlen fenekét és hátát, de már el is fordulok, nem vagyok hozzászokva az ilyen látványhoz.
– Visszafordulhatsz, felöltöztem már. – mondta nevetve.
Lehet, hogy vett magára valamit, de az sok mindent nem takar, egy agyon szaggatott farmerban van, felül pedig egy, hát ott még kevesebb a textil. Egy aranyszínű felső, ami hátul szinte teljesen nyitott, csak pár vékony pánt tartja össze a két oldalát, elöl nyakba akasztós, viszont annyira mélyen kivágott, hogy szinte a köldöke is kilátszik. Rúzs, smink, fülbevaló és már el is készült.
– Na, hogy nézek ki? – gyorsan elkapom a fejem a kérdésre és úgy teszek mintha nem érteném a kérdést.
– Öööööööö, hogy mondtad?
– Ne játszd meg magad, láttam a tükörből, hogy vizslatsz.
De nem is értem miért néztem eddig. Olyan gátlások nélkül csinál mindent, nagyon magabiztos….
– Szóval? Csak őszintén!
– Kurvásan.
Arca eltorzul és nagyon mérgesen elindul felém. Azt sugdossák az iskolában, hogy egyszer megvert egy lányt, mert olyan jelzővel illette, ami nagyon nem tetszett neki. Pedig én is hallottam, de még is kimondtam, szám gyorsabb volt, mint az agyam és úgy hiszem én leszek a következő. Lesz egy jó nagy monoklim. Nagyon megijedek tőle. Még annyit se tudtam mondani, hogy: „Bocsi, nem úgy gondoltam!”
Hirtelen hangosan nevetni kezd.
– Szóval te is hallottad, hogy megvertem valaki? – és csak nevet tovább – Akkor jól csináltam, én terjesztem a hírt, csak, hogy még elrettentőbb képet alkossanak rólam. Nyugi, soha senkit se bántottam, de pszt, ezt se mond el senkinek, ártana a jó híremnek. – kis szünetet tart, majd folytatja – Őszinte vagy, nem félsz kimondani, amit gondolsz, ez tetszik! Gyere velünk bulizni! Szegj meg pár szabályt, élj egy kicsit, ne légy ilyen mufurc!
– Nem vagyok egy bulizós csaj, de ezt biztosan te is észrevetted.
– Biztosan? Pedig oltárit fogunk bulizni, már rég kiválasztottuk a helyeket, meg van szervezve az egész éjszaka.
– Nem, nem tudnám megtenni!
– Ahogy akarod! De akkor legalább fedezz, Kareszbá tuti szimatolni fog utánam.
Valaki halkan kopog az ajtón.
– Megjöttek a csajok! Ők is gyorsan elkészültek.
Ajtót nyit és a résen kikukucskál, majd tovább nyitja az ajtót.
– Gyorsan, gyertek be, de csak halkan!
Ekkor a fél osztálya beviharzik az ajtón, heten nyolcan, számolni se bírom, hogy hányan.
– Könnyen idejutottatok? – szegezi neki a kérdést az első lánynak.
– Eddig nem volt gond, van egy hátsó lépcső, azon jöttünk le. De Kareszbá, a recepciónál üldögél, ott nem jutunk ki.
– A francba, azt hittem, ha elég gyorsak leszünk, még előtte elkészülünk és ki tudunk szökni. Egyre agyafúrtabb az ofő, nehéz lesz kijátszani. Esetleg más kijárat?
– Ablak? – veti fel valaki a lehetőséget.
– Nem vagyunk túl magasan, kifele még jó lenne, de hogy jutunk vissza? – érvel Amanda – Más ötlet?
– Nem tudom, nem ismerem a helyet és ilyen ruhában, ha meglát valamelyik tanár, biztos a lebukás. – próbálkozik egy másik lány.
– Itt a megoldás előttünk, van egy emberünk, aki feltűnés nélkül mozoghat. – a mondat végén rám néz Amanda.
– Nem fog beköpni minket?
– Nyugi, nem fog, vagy ha még is, megérzi az öklöm ízét. – persze mindenki rám nézett, így csak én látom, ahogy Amanda rám kacsint és mosolyog. Így vezeti meg a saját barátnőit is.
Riadt arcot vágva próbálok kitalálni valamit. Meg is van!
– Kiürítési terv!
– Mi van? – kérdezi valaki a tömegből.
– Kiürítési terv. Minden szobában van az ajtón felragasztva, ha vészhelyzet van, akkor tudja mindenki a legrövidebb kivezető utat.
– Te egy zseni vagy! – kiált fel Amanda örömében. De akkor is le kell ellenőrizni a kiutat.
– Nyugi megteszem.
Kifele menet letépem az ajtóról a tervet és már a folyosón keresem a kiutat. Gyorsan meg is találom a vészkijáratot, egy hátsó sötét utcára nyílik, de pár méter után már látszik a forgalom. Gyorsan elsiettem még a recepcióhoz, hogy tényleg ott van-e még Karcsi bá. Tényleg ott beszélget a recepciós kisasszonnyal. Visszasietek a szobába, de közben már remegek, úgy izgulok, pedig nekem nincs okom semmitől se félni. Belépek a szobába és mindenki tekintete rám szegeződik.
– Nyugi, tiszta az út, kimentek balra, le a lépcsőn fél emeletet, ott jobbra, zölden világít a vészkijárat felirat, villanyt se kell kapcsolni, sötétben is megtalálni. Egy szűk sikátorba vezet, onnan már kitaláltok.
– Indulhattok, ha tiszta a levegő, de síri csendben. – szólt Amanda.
A lányok libasorban egy hang nélkül indulnak el, persze ilyenkor tudnak csendben lenni, de az úton végig fül süketítően hangosak voltak. Amanda előkapott még egy magassarkú cipőt és a többiek után sietett.
– Köszi a segítséget, nem felejtem el neked.
– Nincs mit. – belül egy kicsit örültem, hogy ő tartozik nekem, nem én neki, bár nem tudom mit jelent ez a tartozás – Hé, Amanda! Az ajtót csak belülről lehet nyitni, szóval támasszátok ki.
– Okés, köszi drága, jó éjt! – és már be is csukódott az ajtó mögötte.
Gyorsan én is a fürdőbe megyek, már nagyon vágyok egy forró fürdőre. Nagyon jól esik a forró vízcseppek simogatása. Egy törölközőbe csavarva magam indulok a táskám felé, hogy előkeressem hatalmas pólómat, amiben aludni szoktam. Meg is találom gyorsan, még egy kis áttörlés a testemen és már bele is bújok. Amanda, a nagy sietségben szanaszét túrta a táskája tartalmát, egy jó része ki is hullott a bőröndje mellé. Lekapcsolom a villanyt és már bújok is az ágyba. Ilyenkor mindig átgondolom a nap eseményeit, ez segít az elalvásban. Végülis számomra elég izgalmassá vált a nap vége, egy kicsit egy közösség részévé váltam, ami kisebb boldogsággal töltött el.
Egyszerűen nem jön álom a szememre, rendívül rendmániás vagyok és azt hiszem zavar, hogy úgy szanaszét hagyta Amanda a cuccait. Még félórán keresztül zsörtölődők, de annak ellenére, hogy nem szívesen turkálok más cuccában, nem bírom ki, hogy ne tegyek rendet. Felkapcsolva az éjjeli lámpát, pár pillanat múlva már bőröndje mellett állok. Tudom, hogy ez nem helyes, de azt is, hogy addig nem fogok tudni elaludni, míg nem rakok rendet. „Atya világ mennyi ruha!” – gondoltam, méretükből ítélve legtöbbje többet mutat, mint amit takar és a szivárvány minden színében tündökölnek. Van itt egy kék flitteres ruha, ránézésre elöl elég nagy betekintést hagy. Aztán hasonló piros, elsőre azt gondolom, hogy ez is mélyen dekoltált, de ez már nem takarna semmit se, ez már tényleg durva lenne, bizonyára a nyitott rész a hátulja. Következő, egy fekete miniruha, tele spagetti pántokkal, azt se értem, hogyan kellene felvenni. Még egy vörös ruha, elöl-hátul mélyen kivágott és csak vékony fűzők tartják össze. Végül egy fényes fekete bőr ruha ujján, hátán átlátszó csipkével. Összehajtogatom a törölközőjét, megigazítom a cipőket, úgy érzem minden a helyére került, már biztosan el fogok tudni aludni. A sötétben azon jár az eszem, hogy ilyen ruhákban emberek hogyan mernek kimerészkedni az utcára, vagy emberek közé menni. Furcsa mód, azon fantáziálok pár pillanat múlva, ha én mennék egy ilyen ruhában emberek közé, akkor mit szólnának. Engem is megbámulnának a pasik? Vagy csak egyszerűen kiröhögnének? Az se biztos, hogy jól állna nekem, soha még nem is próbáltam ilyen ruhát.
Mint minden nő, szeretnék én is csinosan kinézni, de nincs tapasztalatom ilyenben, hogy mi állna jól vagy rosszul. Talán itt a vissza nem térő alkalom, felpróbálhatnék egyet. Itt tényleg senki se lát és meg se kell tudnia senkinek se. Teljes izgalomban voltam, feltüzelt már a gondolata is, hogy hogyan is fogok kinézni. Összeszedem minden bátorságomat, hogy meg merjem tenni. Megszületett az elhatározás, de csak egy szolid darabot akartam. Talán a hátul nyitott piros ruha megfelelő lesz. Remegve keresem a ruhát, annyira izgulok. Megvan a ruha, leveszem a pólómat és anyaszült meztelenül forgatom a ruhát, hogy milyen módon is kell belebújni. Végül azért csak megoldom ezt az egyszerű feladatot. A hosszú ujja elsőre szűknek tűnik, egy kis igazgatás után már kényelmes, viszont alig ér a combom felső egyharmadáig. Tükör elé tipegek, hogy lássam az eredményt. Gyönyörűen nézek ki, próbálom még egy kicsit lejjebb húzni, de nem megy, ez ilyen rövid. Nagyon kényelmesnek érzem, egyáltalán nem szűk, mégis minden porcikámra rá feszül, mintha csak bekenték volna a bőrömet ragasztóval és megszórtak volna vörös flitterekkel. Ahogy megfordulok, a hátulja még szexibb. Nagyon mélyen ejtett, az egész hátam szabadon van, a vállamnak is csak kicsi részét fedi be és egészen a derekamig, mit a derekamig a fenekem felső részéig nyitott. Egy pillanat alatt beleborzong az egész testem a látványba. És én ezt gondoltam egy szolid darabnak. Anyám meglátna ebben, szíjat hasítana a fedetlen hátamból.
Fel-le járkálok a szobában, érzem, hogy hűsebb áramlat éri a csupasz hátamat, nem akarom levenni, ha soha többet nem találkoznék senkivel, akkor örök életemre ebben maradnék. Nem bírok magammal, forr a vérem, olyan csuda jól érzem magam, de minden jó egyszer véget ér. Sokkal nehezebb rávenni magam, hogy levegyem, mint amikor felvettem. Szépen összehajtom és visszarakom a helyére. Ahogy végig pillantok a sok szexi ruhán, újból beindulok. Csak még egyet, felpróbálnék, abból nem lenne baj. A kék ruhára esett a választásom. Hátán majdnem végig cipzáras, belebújok és vagy két percembe kerül mire sikerül egyedül felküzdenem a cipzárt. Ahogy csúszik fel centiről centire, úgy érzem ahogy a puha anyag körbe ölel és igazodik a testem formájához. A tükör előtt állva, hihetetlen látvány fogad, alig hiszek a szememnek, olyan durván mélyen nyitott, ha még pár centivel hosszabb lenne, látszódna a köldököm is. Ez is teljesen a bőrömre simul és a melleim formáját is átveszi. De ha ez nem is elég, éppenhogy csak eltakarja a bimbóimat. Élvezem minden pillanatát a látványnak és közben körbe forgok többször is. Valaki kopogtat az ajtón, az amúgy is magas pulzusom az egekbe szökik, a mellkasomban érzem, ahogy kalapál a szívem, a fülemben is ütemesen dobol, de nem is hallok azon kívül mást. Ha Amanda az és meglát a ruhájában, tutira kinyír. Nyúlok a cipzárét de egyszerűen nem érem el, próbálok megszabadulni a ruhától, de fogva tart. Megint kopogtatnak, mély levegőt veszek ettől meg szoktam nyugodni, most is segít és közben eszembe jut, hogy Amanda nem kopogtatna, csak simán benyitna.
– Ki az? – teszem fel a kérdés remegő hangon.
– Károly tanárúr vagyok. – jön a válasz a másik oldalról.
Az ajtóhoz lépek és résnyire nyitom ki, szinte csak a két szemem látszódik ki. Belegondolni is rossz, ha meglátná a szerelésemet, nem tudnám kimagyarázni magam. Plusz még jó nagy kurvának is nézne talán.
– Igen tanár úr? – próbálok mosolyt erőltetni az arcomra.
– Minden rendben van? Nincs problémád Amandával?
– Nincs semmi gond, pont fürdik.
– Elnézést, hogy rád erőltettem, de nem tudtam jobbat kitalálni.
– Nem probléma, nem lesz gond.
– Akkor jó. Jó éjt, reggel találkozunk!
– Rendben, jó éjt! – és visszacsuktam az ajtót.
Háttal nek**őltem az ajtónak és próbáltam lenyugodni. Egy kisebb nevetőgörcs kap el, állok itt ebben a nevetségesen kurvás ruhában és közben a tanár keresi Amandát, aki nincs is itt. Úgy érzem ennél jobban nem is jöhettek volna össze a dolgok. Persze, most, hogy megnyugodtam, simán le tudtam venni a ruhát. Nem kockáztathatok többet, megyek aludni. Az izgalmon felülkerekedett a fáradság és viszonylag gyorsan elaludtam.
Valami zajra ébredek, a homályban csak elnagyolt körvonalakt látok, mintha valaki csukná be az ajtót. Nyúlok az éjjeli lámpa kapcsolójáért és egy mozdulattal a szemüvegemet is felrakom. Kicsit már jobb, de azért az álmosság miatt most se valami éles, de az már biztos, hogy Amanda jött meg.
– Bocsi, hogy felébresztettelek!
– Nem gond, mennyi az idő? – mondom nyöszörgő hangon.
– Fél kettő!
– Ti nem vagytok normálisak! – de még mindig nem tudok a rendes hangomon beszélni.
– Tudom! Minden rendben volt?
– Persze, csak Karcsi bá keresett. – mondtam neki fél álomba.
– Mi van???? Mit mondtál neki? – kérdezett izgatottan.
– Csak az igazat, hogy tízen kiszöktetek, bulizni meg pasizni.
– Beköptél minket? Akkor végem van! – csak áll ott az ajtóban, mint aki nem hisz a fülének.
– Ja, és azt üzeni, hogy mindegyikőtök büntetés kap és téged ki fog rúgatni az iskolából. – de a mondat végére nem tudtam magam tovább visszafogni és elnevettem magam. Szerencsére gyorsan leesett neki. Lerúgta a cipőjét és felugrott az ágyra, felkapott egy párnát és elkezdett püfölni vele.
– Te szemét! Már azt hittem tényleg beköptél minket! – közben csapkodott a párnával.
– Jó-jó! Hagyjál már, csak ugrattalak!
– Pont ezért kapod! – de közben azért leállt és mind a ketten csak nevettünk.
– Hát megáll az eszem, azt hittem szívinfarktust kapok az ajtóban! Még mindig nem hiszem el, a depis csajnak még humorérzéke is van. – azzal még utoljára hozzám vágja a párnát.
Feláll az ágyon, majd mellé ugrik, leszórja a ruháit, ott ahol éri és eltűnik a fürdőben. Már hallom is a víz csobogását. Tiszta hülye vagyok, de nem bírom ki és összeszedek mindent és összehajtogatom. Visszafekszem, lekapcsolom a lámpát és próbálok aludni. Még félálomban hallom, hogy kijön a fürdőből és bebújik az ágyba, de már alszom is.
Megint valami zajra ébredek, de nem túl hangos, lehet, hogy csak az idegen hely zaja. Túl álmos vagyok, hogy felkeljek, de azért lassan magamhoz térek. Halk nyöszörgés hallok, de nem messziről, közelről, nagyon közelről, talán a szomszéd szobából. Már pont felkelnék utánanézni a zaj forrásának, mikor már annyira magamhoz térek, hogy rájövök, a hangokat Amanda adja ki és úgy hallatszódik magával játszik. Legszívesebben felugranék és kiabálnék vele, hogy hogyan is mer ilyet csinálni, mikor itt fekszem mellett, de teljesen lefagyok, meg se bírok mozdulni. Kezd egyre jobban belemelegedni és kicsit se fogja vissza magát, már az egész ágy remeg és mozog, olyan hevesen csinálja, de én még mindig úgy teszek mintha aludnék, háttal neki nem túl nehéz eljátszani. Olyan fantasztikusan csinálja, hogy nem is értem miért, de kezd rám is hatással lenni. Próbálok ellenállni az érzésnek, de teljesen magával ragad, és azon veszem magam észre, hogy játszom is a csiklómmal. Teljesen elönti a testemet a szexuális vágy, már harapdálom a szám szélét, hogy visszafogjam a belőlem kitörő hangokat, de nem mindig sikerül. Szerencsére Amanda sokkal hangosabb nálam, így egy kicsi hangot én is megengedek magamnak. Néha tisztább pillanatomban, teljesen megbotránkozom az egész szituáción, de nem tart sokáig, és már élvezem tovább kezem munkálkodását. Egyre mélyebben kapkodom a levegőt, érzem közel a vég és úgy hallom Amanda is hamarosan eljut a csúcsra. Egyre mélyebben hörög, majd síri csend lesz. Szinte be kellene fognom a számat, hogy ne adjak ki hangot. Hirtelen nem tudom, hogy lebuktam vagy mi van, de csak annyi történik, hogy a lány, akivel megosztozom az ágyon, pont a csúcsra ér. Remegő teste mozgását, teljesen átveszi az ágy, hörögve, nyögdécselve, remegve élvez el tőlem pár centiméterrel. Vele egyidőben én is a csúcsra érek, engem is intenzíven ér az orgazmus, de szerencsére Amanda mindent elnyom. Már sokkal halkabban, de még mindig jól hallhatóan zihál, de már kezd megnyugodni és elhalkulni. Visszahúzza magára a lecsúszott takarót és elhelyezkedik az ágyban. Közelebb kúszik és a paplanon keresztül a derekamra rakja kezét:
– Szép álmokat!
Erre a mondatra majd kiugrott a szívem a helyéről. Nem reagáltam semmit se az egészre. Most lebukhattam vagy csak úgy mondta, egyszerűen nem is értem. Pár perc múlva már ütemesen szuszog, mélyen alszik, én viszont nagyon is éber vagyok, akárhogy is csökkent már le a pulzusom normálisra, egyszerűen nem jön álom a szememre. Megmozdulni nem merek, elaludni nem tudok, csak kavarognak a gondolatok a fejemben. Az egész nap hatással van rám, már tudom, hogy nem fogok tudni elaludni. Történt már velem ilyen párszor, és tudom, hogy kár idegeskedni ezen, úgy se fog menni az alvás. Pont előttem van az ablak és a távolban már világosodik, még jó pár óra eltelik míg teljesen világos lesz és én egy hunyásnyit se aludtam, mióta felébredtem. Persze Amanda, mozdulatlanul végig aludta az egészet. Csipogni kezd az ébresztőm, a lány mellettem meg se mozdul, várok egy kicsit, hátha ő is felébred rá, de úgy látszik semmi se tudja megzavarni álmában. Lenyomom az ébresztőt és felkelek, de őt ez se zavarja meg. Még van két óránk indulásig, de én mindig korán kelő vagyok, de sok dolgom is van még. Össze kell készítenem a napi cuccomat, reggeliznem kell, szóval fel kell készülnöm a mai napra. Ma valami előadások lesznek a sulival kapcsolatban és félek tőle, hogy dög uncsi lesz, de nem számít, ilyen is szokott lenni a tanulmányi kirándulásokon, majd csak kibírom valahogy. A reggeli dolgaimat elvégzem és a cuccomat összekészítettem és indulok is reggelizni, de előtte még megpróbálom felébreszteni Amandát.
– Amanda. – próbálom a nevén szólítani, de semmi reakció. – Amanda! – most egy kicsit hangosabban, de így se történik semmi. – Baszki, nem hiszem el! – beszélek magamban.
Az ágyhoz lépek, a vállánál fogva, kicsit megrázom, közben újból a nevét mondom. Végre felébred vagyis csak félálomban van.
– Ébresztő hétalvó!
– Mennyi az idő?
– Hét lesz hamarosan!
– Mi a frászért ébresztettél fel?
– Mert mindjárt indulnunk kell.
– Én nem megyek, nem érdekel az egész.
– Ahogy gondolod. – ezzel a mondattal becsukom magam mögött az ajtót és indulok a étkezőbe.
Mikor visszaérek, egyáltalán nem lepődők meg, mikor a lány továbbra is az ágyban alva találom.
– Tényleg nem jössz?
– Hát sok kedvem nincs!
– Nekem se, hidd el, de kötelező.
– Hát akkor, zárjuk be az ajtót és lógjuk el a napot! – ül fel felvillanyozva az ágyon!
– Ááááá, én nem tudom megtenni és ha te megteszed, biztosan kicsapnak a suliból.
– A frászt! – de az ellenkezése ellenére csak felkel és elkezd összekészülni.
– Hoztam neked reggelit.
– Nagyon köszönöm, drága vagy!
Gyorsan el is készült, úgy látszik, ez jól megy neki. Végül csodával határos módon el se késtünk.
